Nagy Mágus

Nem tudom, igaz-e amivel gyanúsítják. Őt is megilleti az ártatlanság vélelme. Csak egy kicsit elgondolkozta, és nem is biztos, hogy azt most a helyes sorrendben teszem közzé.

Igen, ez így van. Mégis minek, de inkább kinek köszönhető? Nagy valószínűséggel ez is az éppen uralkodó kormánynak. Szinte mindig minden ennek köszönhető. Az adóváltozással már előre lehetett látni, hogy ez fog történni, de akkor senki nem emelte fel a szavát. Jó, ez nem teljesen igaz, néhányan megemlítették, hogy ez nem lesz jó, meg nem is teljesen igaz, de akkor nem foglalkozott vele. Azóta meg már több, mint egy hónap eltelt, történt egy s más, de a dolog a történelmi csúcs csak most valósult meg.

Ja, hogy nem mondtam, miről beszélek. Ez előfordul néha velem, ezért már most elnézést kérek. A történelmi csúcsú benzin, és gázolaj áráról.

Simán hülyére vették megint a magyar lakosságot, amihez szinte mindenki szinte csak asszisztált. Még én is, mert már akkor utánanéztem annak, hogy hazudnak-e megint, vagy kivételesen igazat mondanak. Megint csak a hazugság volt.

Azt hazudták, hogy nálunk túl olcsó az üzemanyag, mert alacsony az adó tartalma, és ezt az EU előírásoknak megfelelően emelni kell, mert az EU már nem tűri, hogy nálunk ez így megy. Ezért az üzemanyag alapára után számolt adót, vagyis annak százalékos mértékét sikerült megemelni. Ez így rendben is lett volna, ha igaz lett volna. Gondolkozzunk el az alábbi ábrát szemlélve.

Mintha a magyarországi üzemanyagár adótartalma a környező országokhoz viszonyított szinten lenne. Akkor mégis hogy lehet az, hogy most a csúcsot döntögetjük? Lehet, hogy az üzemanyagot vesszük túl drágán a többiekhez képest. Ez sem valószínű, mert a legnagyobb vásárló a MOL a környező országokban is ott van, és ha versenyben akar maradni az ottani piacon, akkor az ottani árakhoz fog igazodni. Arról pedig nem halottam volna, hogy a nagy üzemanyag kereskedőnk leányai a környező országokban veszteséges lenne. Vagyis nálunk kicsit drágábban adja a drága ugyan azt a naftát, mint a szomszédainknak. Ezt gondolom az állam meg tudná akadályozni. Neki sem érdeke, hogy külföldön tankoljunk, mert az ott vásárolt üzemanyag után fizetett a magyarnál alacsonyabb kulcsú ÁFA (érdekes, ebben nem kell az EU szinthez igazodni) nem a mi költségvetésünket gazdagítja, hanem a másik államét. A nagy üzemanyag-forgalmazót meg különadóval nem súlytja, és nem szabályozza az árképzést. Az meg éppen hol a nemzetközi árak emelkedésére, hol a forint gyengülésére hivatkozva folyamatosan emeli az árat. Néha ugyan csökkent is, de csak azért, hogy aztán még jobban megemelje az árat.

A kormány meg ehhez asszisztál, és az adót is csak emeli olyan mértékre, amit senki nem vár el, de jó egy testetlen fantomra az EU-ra hivatkozva ezt tenni. Így lehet eljutni a csúcsra, mármint a történelmire és megszivatni egy országot.

Megint sztrájkolni akarnak, csak most nem, vagy még nem a vasutasok. Hanem a postások.

Igazából mindenki a jobb munkakörülményekért, meg magasabb bérekért szünteti be a munkát. Ezzel az eszközzel akár el is lehet érni a kívánt célokat. Már csak az a kérdés, hogy milyen áron, és mik a célok.

Az első vasutassztrájk idején amikor a magasabb béreket kérték, és a vonalak megszüntetése miatt nem álltak munkába, még azt gondoltam másokkal együtt, hogy rendben van. Aztán a közhangulat is a vasutasok ellen fordult, mert ahogy szaporodtak a sztrájkok közben a magasabb munkabér ellenére sem lett jobb a szolgáltatás a vasúton. Például van egy 3 órás menetidejű IC, ami induláskor tele van. Ha az ellenőr az út 3 órájában kéri a vonaton tartózkodók jegyét, amikor már csak az eredeti utazó közönségnek csak a negyede tartózkodik a vonaton, mert a többiek leszálltak, akkor ott valaki károsodik, valakit meglopnak, mert valaki hanyagul végzi a munkáját (Egy utassal tele kocsi átvizsgálása - cca 50 ember -, és az utasok jegyeinek ellenőrzése 25 perc maximum. A négy kocsiból álló szerelvény nem tarthat tovább 1 óránál, vagyis az első nagyobb megállóig elvégezhető.). Valakit megloptak, és azok az adózók, akik a MÁV hiányát adójukból pótolják.

A vasutasok esetében ez lett volna még csak a kisebbik baj. Aztán azért sztrájkoltak, mert a MÁV-Cargo eladásból származó bevételből szerettek volna egyszeri kifizetésre szert tenni. Mire fel? Ők hozták össze a MÁV-Cargo-t? Ők a tulajdonosai? Mindkét kérdésre nem a válasz. A MÁV-Cargo-t, vagy amiből ez lett és az eszközeit örökölte, apáink és anyáink dolgozták össze velünk együtt a mi adónkkal. A tulajdonos a Magyar Állam. Vagyis mind a 10 millióan. Ha valakinek kifizetnek a vételárból, akkor nem csak a vasutasoknak kell fizetni, hanem mindazoknak, akik hozzájárultak a MÁV-Cargo létrejöttéhez.

Most meg itt vannak a postások. Nem mindegyik, csak a kézbesítők. Csinálják, csinálnák a fesztivált a posta palota eladásának árbevétele miatt. Szeretnék, ha azt köztük osztanák szét! Ugyan az a két kérdés merül fel bennem, ami a MÁV-Cargo esetében. Ki hozta össze a postát? Ki a tulajdonos? Szüleink, és mi adózók. Az állam, vagyis mi vagyunk a tulajdonosok. Akkor mi is kérünk a bevételből! Fejenként 400 forintot. Ennyi az egy főre eső rész!

Egy jó tanács! Mielőtt elkezdenek sztrájkolni, nézzenek már szét a házuk táján és a feletteseik is, mielőtt a támogatásokért tartják a markukat. Már vagy 3 éve a postás csak a sima levélpostai küldeményeket dobálja be hozzánk. Az ajánlott, tértivevényes, vagy pénzes utalványokkal meg sem kísérel bejönni hozzánk, csak az értesítőt dobja be. Az a helyzet a feladó nem ezért fizetett, hanem azért, hogy a küldemény a címzetthez eljusson. És nem is keveset. Egy normál boríték tértivevényes feladása 430 forint ma!

Gondolkozzanak, mielőtt sztrájkolnak, mert nem lesz támogatói bázisuk és majd csodálkoznak, ha esetleg még meg is köpdösik őket.

Megint megtörtént. Szerencsétlen hegymászók felmentek a hegyre, egy nagyra. Aztán amikor lefelé jöttek nyakukba szakadt a hó, és leestek.

A mentéskor készült képeket nézve azt láttam, hogy szakadt a hó. Biztos ilyen időben is jó és célszerű gyakorolni, hogyha majd nehezebb terepen mennek, és ott másznak, akkor legyen lehetőségük menekülni. A média is rendesen foglalkozik velük. Hárman kerültek bajba, mert lecsúsztak a hegyről.

Vannak dolgok, amiket azonban nem értek. Én nem kértem őket, hogy oda menjenek. Ez a mászás nem mindennapi szükséglet. Lehet, hogy a pénzt is maguk teremtik elő, ami a mászáshoz szükséges. Más hasonló sportokat űzők a szponzorok pénzéből teszik ezeket a nem mindennapi dolgokat, sortokat. Igazuk van, teszik ezt mindannyiunk örömére, és nemzetünk hírnevének öregbítésére. Meg is érdemlik, hogy foglalkozzon velük a média, ha az szükséges.

Ez rendben is van, az azonban már nincs rendben, hogy arról a szerencsétlen néniről, vagy bácsiról, aki nap mint nap az út egyik oldaláról megy át a másikra, hogy a csekélyke minimál nyugdíjából megvegye az életben maradáshoz szükséges ennivalót. Mindezt teszi azért, hogy egy élet kemény munkája után még egy kicsit élvezzék az életet, ha ezt élvezetnek lehet nevezni. Az ő munkájukból telik ma a nagy cégeknek arra, hogy a korábban említett sportolókat szponzorálják. Ezeknek a sportolóknak, néha kalandoroknak is (akik vakmerő dolgokat hajtanak végre sokszor csak a hírnévért), kijár a média figyelme. Én csak azért haragszom, hogy azok a hétköznapi hősök, akik egy életet dolgoznak végig a névtelenségben, ha bajba kerülnek annyi figyelmet sem kapnak, ami akár az életüket mentené meg. Ha az előbb említett öreg ember elcsúszik a járdán és úgy esik, hogy életét csak gyors beavatkozás menthetné meg, de az nem érkezik időben, akkor a média sehol sincs. Pedig ők is ugyan olyan hősök. A média visszhangot kapott hősök életének fontos részei, és az egyenlő bánásmód miatt Ők is pontosan ugyan olyan figyelmet, de legalább ellátást kellene kapjanak, mint azok, akik a hegyen, vagy más helyeken kerülnek bajba.

Amikor én még kissrác voltamAmikor én még kisrác voltam, akkor minden más volt. Nem tartoztam és most sem tartozok a Ratkó korszak második generációjához. Ki lehetett menni játszani a térre, még sötétben is. Igaz a játszótér nem fellelt meg a mostani EU normáknak. Nem ritkán a szaki apukák hegesztették össze fusiban a munkahelyen, de mindenki szemet hunyt felette. Aztán hétvégén megcsinálták a gyerekeknek a játszóteret. Egyszer a lakótelepen a házak között, aztán ugyan ezt az óvodában, vagy bölcsödében is. Legyen jó a gyereknek.

Azóta már a Ratkó korszak harmadik hullámánál tartunk (Ratkó korszak 1950-es évek eleje, második kisebb hullám 1970-es évek közepe, és most a 2005-ös évek). A születésszám emelkedik, csak sajnos nem olyan mértékben, hogy a népesség is nőjön, de ez egy másik történet. Lehet, hogy a gyereket már nem engedem le a játszótérre, mert a közbiztonság már nem olyan, de legalább a játszóterek megmaradtak. Igaz tavaly elkezdték firtatni (média), hogy megfelel-e az EU normáknak, mert egy szülői felügyelet nélküli gyerekkel történt valami. Előfordulhat, hogy az én gyerekoromban a kommunikáció és a média hatalma nem volt ekkora, de akkor mintha nem történtek volna ilyen balesetek, pedig a játszóterek még talán veszélyesebbek is voltak, mint a mostaniak. Vagy ha történtek is ilyen gyerekbalesetek, akkor azok nem kaptak ekkor a nyilvánosságot.

Én inkább azt feltételezem, hogy akkoriban nem a játszótér készítőit vonták felelősségre, ha egy ott játszó gyerekkel történt valami, hanem a szülőket. Hogyan kerülhetnek a 3-7 éves gyerekek egy játszótérre felügyelet nélkül. Az én gyerekkoromban vagy jött a szülő a játszótérre és miközben beszélgetett a többi szülővel, azért a fél szeme a gyereken volt. Nem csak a sajátján, és nem is vették rossznéven a szülők, ha a másik szülő rászólt az ő gyerekükre. Ha nem tudott a saját szülő valamelyike a ma már veszélyesnek tartott játszótérre elmenni a gyerekkel, akkor megkért valakit, aki vigyázott a gyerekére a téren, vagy csak olyan messzire engedte el, hogy a konyhaablakból még lássa a gyereket. Talán ezért sem volt olyan sok baleset.

Talán a játszótér kitalálóján és építőjén kívül a szülő felelősségét is meg kell, vagy meg kellene vizsgálni, ha egy gyerekkel baleset történik.