Nagy Mágus

Megszavazták, örülhetünk!

Lesz szuperbruttósítás. Végre minden jövedelem után adózhatunk. Az után is, amit soha nem látunk, és nem dönthetünk arról, hogy hogyan akarjuk ezt a pénzt felhasználni.

Nem, nem azzal van a bajom, hogy ha majdani nyugdíjamat akarják megadóztatni most, hanem azzal, hogy megadóztatják a TB járulékot és minden olyan pénzt, amit soha nem láttam, és esélyem sincs látni.

Egy pillanatra álljunk meg a TB, vagy egészségügyi járuléknál, vagy aminek most éppen nevezik témájánál. Valami nincs itt rendjén. Aki alkalmazottként dolgozik, esélye sincsen arra, hogy a jövedelmeit maga ossza be. A bruttójából a munkáltatója levonja, amit kell, és elutalja a központi költségvetés megfelelő számlájára. A maradékot megkapja a dolgozó (Korábbi bejegyzésből kideríthető, hogy mennyi a tényleges adóterhelés.).

Nem vagyok vállalkozó ellenes, mert nem mehet minden vállalkozónak jól, de ez sok esetben csak alkat kérdése. A vállalkozó bejelenti magát minimálbéren. Ez után megfizeti a minimális járulékot. A többi megélhetéséhez szükséges pénzt pedig a vállalkozásból különféle költségek elszámolásával – itt nem beszélnék a számla gyárosoktól vásárolt papírokról – kiveszi azt, amit tud. Így ugyanakkora költség mellett a vállalkozónak jóval több marad a szabadon elkölthető jövedelme, mint az alkalmazottjának. Ez elég sok is lehet, ha jó kocsikra és villákra, lakásokra futja.

Mit történik akkor, amikor a baj bekövetkezik, és az adófizető (az alkalmazott és a vállalkozó is) egészségügyi ellátásra szorul. Mindketten orvoshoz fordulnak, és/vagy korházi ellátást kérnek. Most jön a különbség, amit mindenki tud, de kimondani senki nem meri. A vállalkozó az addig elcsalt és félretett pénzéből tud olyan orvosi ellátást vásárolni az orvosnak zsebbe, vagy hivatalosan adott pénzből, amire a bérből és fizetésből élőnek esélye sincs, mert az ő bére csak arra volt elég, hogy éppen fenntartsa magát. Sőt, az is lehet, hogy nem is a vállalkozó fizeti az ellátást, mert az elcsalt pénzből olyan biztosítást fizetett, ami lehetővé teszi, hogy a lehető legjobb ellátást kapja. Így tulajdonképpen a biztosítón keresztül vásárol magának sokkal jobb ellátást. Ő szabadon választhatott biztosítót az állami mellett. Ez utóbbit igazából nem is Ő finanszírozta.

Ha az alkalmazottnak korábban lehetősége lett volna arra, hogy a teljes bére felett rendelkezzen, akkor valószínűleg Ő is megtette volna, hogy olyan biztosítót választ, aki számára legjobb ellátást fizeti meg. Ha pedig a biztosító nem olyan visszajelzést kap az ügyfelétől, aki az egészségügynek is ügyfele, mely szerint az ellátás nem volt megfelelő, akkor a biztosító nem kell fizessen a korháznak.

Ne csak akkor legyünk nagykorúsítva, amikor az adót meg kell fizetni, hanem akkor is, amikor arról kell dönteni, hogy a jövedelmünket mire költsük el. Legyen kisebb a tényleges adóselvonás, és költse el mindenki a pénzét legjobb belátása szerint és gondoskodjon magáról előrelátóan. Egyszer ezt meg kell lépni.

Nagyjából ugyan ez a helyzet a nyugdíjjakkal is.

Mindenért azok a mocskos bankok és bankosok a hibásak! Azok, akik felelőtlenül arra ösztökéltek, hogy mindenféle kölcsönöket vegyünk fel, és adósságba verjük magunkat. Mert gátlástalanok voltak, és kihasználva tudatlanságunkat és szorult helyzetünket olyan szerződéseket kényszerítettek ránk, amelyek számunkra előnytelenek, és ennek senki nem szabott gátat. Most pedig hol álunk? A tönk szélén. Az ország is, meg az egyének is. Olyan reklámokkal árasztottak el minket, milyen könnyű kölcsönhöz jutni, és igazából nem is ember az akinek nincs kölcsöne. Nem egy baráti társaság utálta ki a köreiből a kölcsön nélkül élni próbálókat. Most meg itt a baj, és most nem segítenek nekünk.

Szerintem azért a helyzet ennél egy kicsit összetettebb. Miért, és kinek is adott a bank kölcsönt? Annak aki kért, és azok közül sem mindenkinek. Nagyon sokan nem kaptak. Nem értették, hogy miért. Mert a kölcsön nem jár, hanem adható. Üzlet mind a két félnek és úgy is kellene viselkednie mindenkinek. Akik kaptak kölcsönt, azok után sem dobta utánuk a bank a pénz, hanem az ügyfelek kérték. Most jön az érdekes kérdés. Mire kérték az ügyfelek? Olyan javak megszerzéséhez, amelyeket korábban, a tervgazdálkodás időszakában, illetve az azt követő zavaros években nem tudtak megvenni. Lakásra, kocsira, egyéb kisebb fogyasztási cikkekre. Korábban miért nem épültek lakások, és lehetett bármelyik autókereskedésben autót venni? Tényleg, voltak egyáltalán autókereskedések?

Valakinek be kellett hoznia az országba a kocsikat, valakinek fel kellett építenie a házakat. Az így behozott kocsikat elég magas és sokféle adó terhelte. A lakások építése során elég sok olyan anyag került felhasználásra, ami után ÁFA-t kellett fizetni, vagy a lakások előállítóinak munkabérét elég sok járulék terhelte. Ezeket a kocsikat lakásokat ugyanúgy hirdették az előállítóik, mint a bankok az ezek megvásárlásához szükséges hiteleket. Nem egy építési vállalkozó, autókereskedő, kereskedelmi lánc nőtte ki magát az elmúlt 10-20 évben. Ők a fekete jövedelmeik mellett azért elég sok adót fizettek meg, ami valahova elfolyt! Egyszóval a vállalkozóknak és az államnak is érdeke volt, hogy a lakosság fogyasztás iránti hajlandóságát növelje. Több bevételre tett szert.

Akkor is, a bankok kihasználták a lakosság, illetve az ügyfeleik tudatlanságát, és becsapták őket! Biztos így van ez? Nekem szüleim azt tanították, hogy mielőtt bármit aláírsz édes gyerekem, olvasd el! Ha nem tetszik ne írd alá. Ha pedig aláírtál valamit, akkor viseld a következményeit. Ezt mondjuk nem ártana az iskolában tanítani, mert nem mindenkinek olyan rendesek a szülei, mint nekem. Az oktatásban viszont mindenkinek át kell adni a tudást. Nem csak a lexikális tudást, hanem az mindennapi élettel kapcsolatos tudást is. Ha már annyi pénz szedett be az állam a bankoktól, a vállalkozóktól, és az állampolgároktól különböző adók formájában. Ebből a sok-sok pénzből az oktatásra kellett volna, hogy jusson De nem jutott, így a bankok által megfogalmazott szerződéseket nem volt, aki elolvassa. És még valami. Nem tanították meg az embereket sem a szüleik, sem az oktatáson keresztül a rendszer arra, hogy hogyan kell gazdálkodni azzal, ami rendelkezésükre áll.

Na igen, de a minimálbérből nem tudom fizetni a 80-100.000,- Ft-os törlesztés! Igen, ez igaz. Amikor a kölcsönért folyamodtak az ügyfelek, akkor sem kerestek kimutathatóan annyit, amennyi a törlesztéshez elég lett volna. Akkor évekig miből fizették a törlesztést. Igaz kisebb volt az aránytalanság, de az akkori minimálbér és az akkori 50.000-es törlesztő is képtelenség volt. Áthidalásnak adtak az ügyfelek másik ingatlant, és nagyon bíztak magukban. Kissé túlvállalták magukat.

Ez még mindig csak a felszín. Csak a főbb összefüggések. Igaziból hibás a bank, az politikai rendszer, és az ügyfél is. Ebből a hármasból azonban csak a bankokat lehet megfogni, nevesíteni. Van összesen félszáz bank, meg kb 200 takarék. Ezeknek neve is van, és elég jól körülhatárolható csoport. Az ügyfeleknek is van nevük, de azok nem olyan jól körülhatárolhatóak, ráadásul Ők a választók, akik nem hibáztathatóak, mert ha bűnösekké tenné őket a harmadik szereplő, a politika (színtől függetlenül), akkor azzal saját magára és felelősségére is ráirányítaná a figyelmet. A dühös választó pedig nem jó választó. Ezért csak egy ellenség maradhat, és az nem a Hegylakó!

A mostani történések akár mesébe is illőek lehetnének, olyan hihetetlenek. Ez a történet is hihetetlen, csak a mesékkel ellentétben ahol a végén a jó legyőzi a gonoszt, elnyeri jutalámát, a sárkány elpusztul – kivéve Süsüt – a rossz pedig meglakol, itt valószínűleg nem történik ilyesmi.

Bármelyik ágazatba megyünk is dolgozni mindenhol van végkielégítés. Legyen az a köz-, vagy éppen a versenyszféra, aki távozik, mert munkájára önhibáján kívül nem tartanak igényt, azt a jog szerint végkielégítés illeti meg. Még a BKV-nél is. Nem kell ezen felháborodni. Ez elég jól szabályozott kérdéskör. Mindezt a dolgozó védelmében tette a jogalkotó azért, ha valaki melósként lehúzott 20-25 évet egy helyen, akkor ne mondhassák neki egyik napról a másikra következmény nélkül, hogy Szevasz. Természetesen a munkáltató a jogszabályokban meghatározottól többet is adhat, ha arra pl a kollektív szerződés kötelezi, vagy mert úri huncut jókedve úgy tartja.

Na de mindezt egy közfeladatot ellátó cégnél, aki közpénzekből, az adófizetők pénzéből gazdálkodik, és nem is éppen jól. Nem kell külön jogszabály, csak azt tartsák be, ami mindenkire vonatkozik, és ne kössenek külön alkut.

Hallgatási, vagy titoktartási pénz is járhat a távozó dolgozónak. Ezt többnyire a versenyszférában dolgozók szokták kapni. Cserébe vállalják már a munkaszerződés megkötésekor, hogy pl 6 hónapig nem is mennek el hasonló iparágban működő céghez dolgozni. Nehogy a technológia tudást, vagy az ügyfélkapcsolatokat vigyék. Azonban arra nagyon kíváncsi lennék, hogy egy BKV-s vezér milyen iparági titkokat tud elvinni magával, és hova. Ahogy én tudom Budapesten nincs másik cég, aki a tömegközlekedés városszintű megoldására specializálódott volna. Ja igen másik városban van ilyen szolgáltatást végző cég, ahova az eltávolított vezető, vagy alkalmazott elmehet dolgozni. Azonban az ottani szolgáltató is egyeduralkodó azon a lokális piacon, ráadásul vagy ugyan olyan pocsék anyagi helyzetben van, mint a BKV, akkor meg minek alkalmazná a BKV-st, mert segíteni nem tud. Ha pedig helyzete jobb, akkor is miért alkalmazná, és szedné ki belőle a „titkokat”? Csak akkor, ha Ő is hasonlóan rossz helyzetbe akar kerülni.

Akkor mire is jó a titoktartási pénz? Csak nem arra, hogy aki távozik tartsa a száját, hogy ki és mennyit tudott kilopni ebből a nagy mamutból, amit mi finanszírozunk. Inkább azért kellene fizetni, hogy elmondják, mi történt és azért kik a felelősek. Ja és azokat felelősségre is kellene vonni. Persze ez egy mutyi országban, Abszurdisztánban elképzelhetetlen.

Lassan már húsz éve, hogy a sokak által várva-várt rendszerváltás megtörtént. Mindenki úgy gyarapszik, ahogy tud, úgy oldja meg anyagi problémáit, ahogy éppen sikerül. Ezalatt a közel húsz év alatt megszűntek az olcsó és majdnem mindenkinek rendelkezésre álló építőanyagok. Helyettük ma már mindenhol kaphatóak mindenféle korszerű anyagok. Ezek megvásárlásához és egyáltalán az építkezéshez pénz kell, méghozzá elég sok. Eddig még nem láttam olyan építkezést, amire azt mondták, hogy x összegbe fog kerülni, aztán legalább 1,2x lett a vége. A sok pénz pedig nem áll rendelkezésére mindenkinek.

Az építkezéshez, és egyáltalán a lakhatás megteremtéséhez a hiányzó pénzt kölcsön felvételével is elő lehet teremteni. Vagy ha valakinek van ingatlana, és valamire kell egy kis pénz, akkor nyugodtan vehet fel kölcsönt ingatlan biztosítékkal. Persze mindkét esetben tudnia kell ahhoz, hogy a kívánt összeghez hozzájusson a banknál hitelképesnek kell lennie. Valamint azzal is tisztában kell lennie, hogy a kölcsön kapott pénzt egyszer vissza is kell adni. Nem úgy mint az uzsorásoknak, hatalmas kamattal, hanem viszonylag tisztességes kamattal, és folyamatosan. Ha pedig elmarad valaki a törlesztéssel, akkor annak bizony következményei lehetnek, és lesznek is. Ezért nem mindegy kitől kapunk kölcsönt. Ha banktól, akkor ott bankjától függően de elég tüzetes és mélyreható vizsgálat után. Ha pénzügyi vállalkozástól, akkor könnyebben, de a feltételek szigorúbbak. Nemegyszer opciós szerződést is kötnek a kölcsön felvevőjével. Ez annyit jelent, hogyha az ügyfél nem fizet, akkor a kölcsönt nyújtó egy előre kialkudott vételárért – többnyire a kölcsön összegéért – az ingatlant megveszi. Ha jól sejtem, akkor ez most sem történt másként. Kért a család egy szabad-felhasználású kölcsönt – nem ellenőrzi a kölcsön nyújtója, hogy mire megy el a pénz, és egy idő után nem törlesztette. A felszólításokra fittyet hányt, mert ugye ott a kormány ígérete a lakásmentő csomagra. Ja csak az nem a pénzügyi vállalkozások – ebben érdekeltek a politikusok és családtagjaik - nyújtotta kölcsönre vonatkozik, hanem a bankhitelre. Szóval nem fizették a törlesztőket valamilyen oknál fogva, és a felszólításokkal sem foglalkoztak. A kölcsönt nyújtó pedig megelégelve mindezt élt az opciós vételi jogával és birtokba is vette a házat. A család dolgait pedig elszállíttatta.

Na itt hibát követett el a kölcsön nyújtó. Neki mindent leltárba kellett volna venne, és az ingóságokat díj ellenében őriztetni is kellett volna. Több mint egy hónapig. Ha a család jön a holmijáért, akkor ki kellett volna adnia azokat.

Mégis nem ez volt az ami megdöbbentett. A Tv csatorna, aki az ügyet felfújta, nem járta elégé körül a témát és csúszatott. Ezek a csúsztatások pedig a riport kapcsán kiderültek. Azt mondta az anyuka, amikor mentek a holmikért, hogy nem voltak sehol az aranyai és a plazma Tv-je. Ezek értékes dolgok. Ha pénzzé teszik ezeket, akkor talán a kölcsönt is tudták volna fizetni, és nem kerülnek ilyen helyzetbe. Csak azt nem értem, hogy most a politikusok azt mondják, hogy az ilyen és ehhez hasonló helyzetekért a bankok a felelősek. Nem mondom azt, hogy szeplőtlenek, mint ahogy a kölcsönt felvevő sem, aki a kapott pénzt aranyra és plazmára költi. Az igazi felelős azonban az oktatás, illetve annak hiánya. Sőt még csak ők sem, hanem az oktatást irányító oktatási minisztérium, akinek nem áll érdekében olyan tárgyak bevezetése, mint a háztartástan. Ez lenne hivatott megtanítani a gyerekeket az iskolában arra, amit a szüleiktől sem tanulnak meg. Vagyis azt, hogy abból gazdálkodjunk, amink van. A bevételek és kiadások ütemezése, mivel jár egy kölcsön felvétele, és mivel jár annak nemfizetése. Ezt kéne tanítani! Ez azonban nem érdeke a politikának, mert akkor az emberek esetleg elgondolkoznának is arról, hogy mikor mennyit költsenek, és hogyan takarékoskodjanak. Ez pedig nem a politikusok és a holdudvarukba tartozó vállalkozások érdekeit, anyagi gyarapodásukat szolgálja. Könnyebb mindent a bankokra hárítani. Az legalább megfogható közellenségkép lehet!

Senki nem szeret adózni, így én sem. Mégis az adó szükséges rossz, mert ebből tartjuk fenn a közintézményeket. Az egy más kérdés, hogy jól-rosszul. Az megér legalább egy külön misét. Többet is,de nem ez a téma.

Az adózásnak mindenhol megvan a kultúrája. Nálunk inkább a nem adózásnak, helyesebben az adóelkerülésnek van kultúrája. Nem hiába vannak azok a kimutatások. Ma a cca 4 millió munkavállalóból, nagyjából 1 millió a közalkalmazott, vagy nem közalkalmazott, de a közszférához tartozó munkavállaló (sofőr, takarító a polgármesteri hivatalban, stb). Vagyis cca 3 millió olyan munkavállaló van, aki eltartja a gazdaságot, és a többi 7 millió állampolgárt. Ők azok – 3 millióan -, akik adóznak, vagy nem adóznak. Közéjük tartoznak azok a vállalkozók, akik saját cégük munkavállalói. Ők is lehetnek vagy 500 ezren. Többnyire minimálbéren vannak bejelentve. Nekik is vannak munkavállalóik, akiket ezek a vállalkozók minimálbéren jelentenek be (jobb esetben) és így cca 1 millió ember alig-alig fizet SZJA-t. A maradék 2 milliónak nagyon választása sincs, mert tőle az adót levonják, nem tud adót csalni. A megmaradó munkabérüket, nettó keresetüket osztják be ahogy tudják. Ebből nevelnek gyereket, élelmezik, ruházzák magukat, mennek el nyaralni (?), veszek lakást, kocsit. Utóbbi kettő a vagyonosodásuk.

Itt álljunk meg egy szóra. Hogyan is keletkezett ez a vagyon? A nettó, tehát adózott pénzemből vásároltam valamit, egy olyan terméket, amin már ÁFA (általános forgalmi ADÓ) is van. Ha ez ingatlan, vagy gépjármű volt, akkor még az illetéket is –elég sokat - ki kellett fizetnem, hogy a vagyontárgy a nevemre kerüljön. Most ezt a vagyon szeretnék megadóztatni.

Megint csak meg kall állni egy pillanatra. Mi is a vagyon? A valamely jogalany értékben meghatározható javainak, azaz dolgokra vonatkozó és más személyekkel szemben fennálló jogainak és kötelezettségekeinek összessége. Ez a definíció. Vagyis ha van egy 40 millió forintot érő házam, amit 15 millió forint hitel terhel (amit törlesztek is rendesen), akkor a vagyonom nem 40 millió, hanem csak 40 millió -15 millió = 25 millió. Vagyis nem kell adóznom, ha vagyonomról beszélünk. Ha az ingatlanomról, akkor sajnos igen. Egy kis visszásság van a jogszabályban. A címe a vagyonadóról szól, közben a tartalma az ingatlan és gépjárművek után kivethető adót taglalja. Tisztázni kellene a fogalmakat!

Ha most felteszem elfogadom, hogy a törvény az ingatlan és gépjármű adóról szól, akkor is mi volt a célja, és azt eléri-e. Véleményem szerint kettős célja volt, van. Egyrészt növelje a „vagyon” után kivetett adóbevételeket. Ezt valószínűleg el is fogja érni. Érje utol azokat a minimálbérre bejelentett és adót nem fizető vállalkozókat, akik az elmúlt évek alatt a közösbe gyakorlatilag alig tettek be, de onnan többet vettek ki. Ezt a célt valószínűleg nem fogja elérni, mert akik ilyen vagyont tudtak felhalmozni, azoknak valószínűleg megvan az az ügyvédi kapcsolatuk, amivel az ingatlant átalakítják (papíron) és kivonják az adóztatandó körből. Ezt kellene megakadályozni.

Valamint még egy dolgot lenne érdemes megfontolni. Ha valakinek az SZJA összege magasabb, mint az ingatlanjai és járművei után fizetendő adó összege, akkor annak ne kelljen „vagyonadót” fizetnie. Ha pedig valakinek a „vagyonadója” lenne nagyobb, mint az SZJA-ja (minimálbérnél ez előfog fordulni), akkor azzal fizettessék meg az adót. Talán kevesebb lenne a minimálbérre bejelentett munkavállaló. Persze ehhez az is szükséges, hogy a bér terhelő elvonások (nem adók, lásd Szuperjövedelem – szuperbruttó) nem kis mértékben, csökkentésre kerüljenek, és mindenki azt a jövedelmet fizesse ki magának és vallja be, amit ténylegesen meg is keresett.