Lesz szuperbruttósítás. Végre minden jövedelem után adózhatunk. Az után is, amit soha nem látunk, és nem dönthetünk arról, hogy hogyan akarjuk ezt a pénzt felhasználni.
Nem, nem azzal van a bajom, hogy ha majdani nyugdíjamat akarják megadóztatni most, hanem azzal, hogy megadóztatják a TB járulékot és minden olyan pénzt, amit soha nem láttam, és esélyem sincs látni.
Egy pillanatra álljunk meg a TB, vagy egészségügyi járuléknál, vagy aminek most éppen nevezik témájánál. Valami nincs itt rendjén. Aki alkalmazottként dolgozik, esélye sincsen arra, hogy a jövedelmeit maga ossza be. A bruttójából a munkáltatója levonja, amit kell, és elutalja a központi költségvetés megfelelő számlájára. A maradékot megkapja a dolgozó (Korábbi bejegyzésből kideríthető, hogy mennyi a tényleges adóterhelés.).
Nem vagyok vállalkozó ellenes, mert nem mehet minden vállalkozónak jól, de ez sok esetben csak alkat kérdése. A vállalkozó bejelenti magát minimálbéren. Ez után megfizeti a minimális járulékot. A többi megélhetéséhez szükséges pénzt pedig a vállalkozásból különféle költségek elszámolásával – itt nem beszélnék a számla gyárosoktól vásárolt papírokról – kiveszi azt, amit tud. Így ugyanakkora költség mellett a vállalkozónak jóval több marad a szabadon elkölthető jövedelme, mint az alkalmazottjának. Ez elég sok is lehet, ha jó kocsikra és villákra, lakásokra futja.
Mit történik akkor, amikor a baj bekövetkezik, és az adófizető (az alkalmazott és a vállalkozó is) egészségügyi ellátásra szorul. Mindketten orvoshoz fordulnak, és/vagy korházi ellátást kérnek. Most jön a különbség, amit mindenki tud, de kimondani senki nem meri. A vállalkozó az addig elcsalt és félretett pénzéből tud olyan orvosi ellátást vásárolni az orvosnak zsebbe, vagy hivatalosan adott pénzből, amire a bérből és fizetésből élőnek esélye sincs, mert az ő bére csak arra volt elég, hogy éppen fenntartsa magát. Sőt, az is lehet, hogy nem is a vállalkozó fizeti az ellátást, mert az elcsalt pénzből olyan biztosítást fizetett, ami lehetővé teszi, hogy a lehető legjobb ellátást kapja. Így tulajdonképpen a biztosítón keresztül vásárol magának sokkal jobb ellátást. Ő szabadon választhatott biztosítót az állami mellett. Ez utóbbit igazából nem is Ő finanszírozta.
Ha az alkalmazottnak korábban lehetősége lett volna arra, hogy a teljes bére felett rendelkezzen, akkor valószínűleg Ő is megtette volna, hogy olyan biztosítót választ, aki számára legjobb ellátást fizeti meg. Ha pedig a biztosító nem olyan visszajelzést kap az ügyfelétől, aki az egészségügynek is ügyfele, mely szerint az ellátás nem volt megfelelő, akkor a biztosító nem kell fizessen a korháznak.
Ne csak akkor legyünk nagykorúsítva, amikor az adót meg kell fizetni, hanem akkor is, amikor arról kell dönteni, hogy a jövedelmünket mire költsük el. Legyen kisebb a tényleges adóselvonás, és költse el mindenki a pénzét legjobb belátása szerint és gondoskodjon magáról előrelátóan. Egyszer ezt meg kell lépni.
Nagyjából ugyan ez a helyzet a nyugdíjjakkal is.
Utolsó kommentek