Nagy Mágus

Most még off topic a dolog, de hamarosan kérdéssé válik, és megoldani majd az akkori problémát majd nekünk kell. Itt, illetve helyesebb azt mondani, hogy ott vannak ezek a szerencsétlenek, abban a fogolytáborban. Senki nem foglalkozik velük ma még, de ha eljön az idő, majd kész tények elé leszünk állítva, mint ahogy akkor is amikor oda kerültek. Akkor azonban mondhattuk, hogy messze van, kit érdekel.

Valakik, valahol, valamiért elfogták és börtönbe vetették őket. Biztos volt indok, amit nem kötöttek az orrunkra. Ez még nem is lenne baj, csak az, hogy a foglyok orrára sem kötötték. Nekik sem mondták meg, hogy mi a vád ellenük, és miért vannak ott ahol vannak. Sokuk talán még azt sem tudják, hogy a világ melyik részén vannak. Persze tudják a hely nevét, de csak ennyit. Azt, hogy ez a hely éppen Európában, Ázsiában, vagy Amerikában van, azt nem tudják. Nem is biztos, hogy tudhatják, mert vannak köztük nagyon fiatalok, és a világ számos részén fogdosták őket össze. Vannak köztük akik talán olvasni sem tudnak. Állítólag a legtöbbjüket az USA területén kapták el valami terrorizmus gyanújával. Ezek az emberek állítólag a világ talán legerősebb állama ellen próbáltak meg valamit tenni a demokrácia ellen.

Bűnüket nem tudhatták meg, illetve azokat a valós, vagy vélt bűnöket és társaik nevét a legválogatottabb kínzási módszerekkel próbálták meg kicsikarni belőlük. Az egyik legdemokratikusabb állam emberei tették ezt azokkal az emberekkel, akik még a vádakat sem ismerhették meg ellenük. Ezek ellen az általuk nem ismert vádak ellen nem is védekezhettek egy demokratikus államban elfogadott módon. Ilyen államokban azért a vádlottat is megilleti az ártatlanság vélelme, és a vádlónak kell bizonyítania megfelelő keretek között az igazát. Ez évek hosszú során keresztül nem történt meg. Nem csodálnám, ha ezek a rabok, most már gyűlölnék azt az országot és annak barátait, akik ilyen megaláztatásnak és kínzásnak vetették alá őket akár csak a kicsit hangosabban mondott vallási meggyőződésük miatt is.

Egyszer csak kiderült, illetve nyilvánosságot kapott ez a dolog, és már nem lehetett takargatni, elhallgatni. Jött egy új ember is, aki azt mondta, hogy ezt a fogolytábort fel kell számolni, a benne fogva tartottakat pedig szabadon kell engedni. Ez így helyes, és még nagy összegű kártérítést is kell fizetni nekik. Na ezt már nem szívesen teszi, mondja i az új ember.

Már ez is rettentő módon nem tetszik. Az aztán meg végképp nem tetszik, hogy a mi főnökeink meg arról tárgyalnak ennek az antidemokratikus országnak a főnökeivel, hogy ezeket a rabokat a világ minden táján kellene szétszórni, és még véletlenül sem abban az országban, amelyik eddig fogva tartotta őket. Miért is? Mert biztos, hogy ellene fordulnának? Igen, lehet. De erre van egy jó kis közmondás, hogy egyék meg, amit főztek. Lehet, hogy ezek közt a fogva tartottak között voltak bűnösök, de azokat akkor rendes bírósági eljárás keretében tessék elítélni. Aki meg nem bűnös, vagy nincs ellene felhozható és igazolható vád, engedjék szabadon és viselje a kockázatukat az az ország és annak minden lakója, aki ezeket az embereket ilyen helyzetbe hozta.

Miért is kell ezeket a veszélyesnek tartott embereket ide hozni Magyarországra? Ha meg nem veszélyesek, akkor megfelelő kártérítés mellett akár maradhatnak az USA-ban is. Könnyű így nekik -USA - a problémát a házukon, hazájukon kívülre söpörni. Tessék felelősséget vállalni tetteikért. A választópolgáraiknak is, akik korábban olyan kormányt és vezetőket választottak, akik ilyen helyzetbe hozták a saját állampolgáraikat.

A történelmi párhuzamokról meg ne is beszéljünk….

Mielőtt bármibe belekezdenék, egy dolgot szeretnék itt és most tisztázni: Egyik párthoz sem kötődök, nem szimpatizálok velük, sőt! Mindegyik mondandójában van valami igazság, de nem mindegy ki, mikor, mit és hogyan mond. Mindig mindegyiket fogom szidni, de nem azért, mert a másik oldallal értek egyet, hanem azért, mert az éppen megszólalóval nem értek egyet, és nem tetszik, ahogy éppen teszi amit, tesz, vagy mondja amit mond. Most éppen az EP választások.

Nagyon tetszett! Aznap éppen szüleimnél voltam. Jó családból származom, állandó háborúság van közöttük. Egyik ilyen, másik olyan szimpatizáns, de nem elkötelezettek. Így elég hamar megtanultam, hogy mindkét oldalt meg kell hallgatni, és aztán eldönteni, mi lehet az igazság. Most is elmentek szavaztak, kétfelé. Nem valaki mellett tették le a voksukat, hanem valaki ellen. Édesanyám ezt a szint nem akarta, ezért szavazott a másik párt jelöltjére, miközben édesapám a másikat szint nem akarta – történetesen édesanyám kedvencét -, ezért egy másik pártra szavazott. Tehették, volt ellenjelölt bőven.

De azon kiakadtak, hogy nekem meg nem volt kedvem elmenni. Nem tudtam választani. Nekem egyformán rossz mindegyik. Szeretem a vicceket, mert sok igazságtartalmuk van. Pl: Honnan látszik, hogy hazudik a politikus? Jár a szája.

De hogy ezek milyen bénák! Olyan helyzetben, amikor a kormányzó pártot nemegyszer az a kritika is éri, hogy kiárusították, szétlopták az országot az alábbi jelmondattal próbálnak rávenni, hogy rájuk szavazzak:

„Én az MSZP-re szavazok, mert az én értékrendem nem változott!”

Vagyis azonos az MSZP-ével, akik kiárusították, szétlopták az országot. Ez tuti bukó szöveg. Most hagyjam lopjanak tovább?! A másikak sem jobbak, csak most éppen nincsenek pozícióban.

Úgy látszik jól döntöttem, hogy nem mentem szavazni, mert nélkülem is meglett az eredmény. Ezt csúnyán elbukták, és mintha ez nem lett volna elég! Másnap az egyik főnökük – Lendvai Ildikó MSZP-elnök - nem arról nyilatkozik, hogy levonták a szükséges konzekvenciát, hanem azt mondja, hogy a jobboldal azért nyert, mert vannak megoldatlan problémák, amikből az embereknek elegük van. És ezért az elmúlt 20 év politikája a hibás. Á, nem az elmúlt 7 év!!! Még véletlenül sem! Inkább a hét évet megelőző másik 4 év, amikor nem ők lop…., bocsánat kormányoztak. Szerintem az elmúlt 7 évben ha látták, hogy vannak megoldatlan problémák - mert látták (Öszöd) -, akkor talán tenni kellett volna valamit az elmúlt két ciklus alatt. Vagy ha már nem tettek semmi érdemlegeset a közért – és ezt be is vallották (szintén Öszöd) -, akkor most azt el lehetne ismerni, és egy normális programmal az emberek elé állni. Az őszinteség még mindig jobb, mint a sunnyogás. Édesanyám emlegette mindig a közmondást: Előbb utolérik a hazugembert, mint a sánta kutyát. Nála a gyerekek a suliban elégszer próbálkoztak. Ez a nép meg már nem gyerek, még ha szeretnék is egyesek.

Sűrű volt a hétvége! Nem elég, hogy választások voltak, de még a jég is esett. Előbbi nem nagyon érdekel, mert már megint megvezetnek, megvezettek. Utóbbi viszont annál inkább. Szerencsére nem voltam benn érintett, mert mifelénk nem esett, csak az eső. Máshol azonban elég szép jégeső volt. A borsó méret is nagy károkat okozhat, de itt dió, illetve golflabdányi jegek potyogtak. Az egyik felvételen egy ház cserepeit körülbelül másfél perc alatt bontotta le a tetőlécig. Utána már csak a födémre esett. Ha a ház régi típusú volt és a jég leolvadt, akkor az a teljes házat szét tudta áztatni.

A hírekben csak az szerepelt, hogy a házak nyugati oldalát verte el a jég. Volt olyan, ami úgy nézett ki, mintha géppuskával lőtték volna. Másnapi képen nem volt olyan ház az utcán, amelyiknek legalább a fél tetejét ne fóliázták volna be a következő eső elleni védelem miatt. Sajnos azonban a károsultak csak 50-60%-ának volt biztosítása. Nagyon sajnálom őket főként, hogy a biztosító csak helyreállítást fog vállalni, illetve csak az eredeti állapot helyreállításig fizet. Maga ez a rendszer is megérne egy misét, de ami inkább bosszant, az a többi károsulthelyzete. Igen ismétlem sajnálom őket, de azért annyira nem. Ők azok, akik soha nem fizettek biztosítási díjat, és most a házuk helyreállítása mégis meg fog történni, méghozzá állami, vagyis közpénzekből.

Megint az történik, hogy azok fizetnek csak most rá, akik egyébként is fizetnek. Aki megtehetné, az soha nem fizet és Ő az első, aki sorba fog állni a pénzért, mert az ő kára a legnagyobb – szétverte az uszodája üvegtetejét a jég. Az a baj, hogy ez nem vezet jóra. Ezek az emberek ez után sem fognak biztosítást kötni, sőt jó példával járnak elöl a többieknek, hogy akár a meglevő biztosításukat is mondják fel, mert baj esetén majd az állam, vagyis az adófizetők segíteni fognak. Nem sok a kár. „Csak” 1.000 ház érintett. Házanként ha csak 2 millió Ft-tal számolunk, az pont 2 milliárd, de a fele rendelkezik biztosítással, így az állami kiadás csak 1 milliárd lesz.

Ez most csak a jégkár esetén jutott eszembe. De majd jön egy kis árvíz, vagy belvíz, és akkor is majd az állam fog segíteni azoknak, akiknek nincs biztosításuk. Az árvíz és a belvíz kapcsán még az állami felelősség is megáll, mert nekik nem lenen szabad ilyen helyekre kiadni az építési engedélyt (pl Budapesten a Duna-parton ártéri építkezések). Mégis megteszik, aztán ha megvan a baj az állam majd kárenyhit, vagy kártalanít, mert a biztosítóknak van annyi esze, hogy ilyen helyen levő ingatlant nem biztosít.

Remélem azok is fognak most kapni a nagy kalapból, akiknek a biztosító fizet. Ők miért ne kaphatnának a központi forrásokból? Mert ők megpróbáltak felelősen gondolkozni, és az öngondoskodás útjára léptek. Nagyon helyes. Ők kaphassanak többet, több helyről. Ez a követendő példa, és nem a másik. Az ellenkezője arra vezet majd, hogy így az emberek soha nem fogják megtanulni, hogy felelősek azért, amit tesznek, vagy éppen nem tesznek.

Emelkedik a nyugdíjkorhatár. Túl sok a nyugdíjas, ezért van erre szükség. Helyesebben fogalmazva túl kevés az a dolgozó, aki akinek meg kell termelnie a jelenlegi nyugdíjasok számára kifizetendő juttatások alapját (a bruttó bér után az államnak fizetett nyugdíj egy része erre megy el, és ha marad az képezi majd a jelenleg még dolgozók nyugdíjalapjának egy részét. A másik rész, vagy pillér a kötelező nyugdíjpénztára fizetendő, és az önkéntesbe, ha még marad mit.

Ha minden igaz, akkor ma körülbelül 3,5 millió kereső tartja el a népesség másik részét, vagyis 6,5 millió embert. Köztük a nyugdíjasokat is. Az ő számuk pedig nő, mert az átlagos élettartam is nő, még ha lassan is. Ennek örülök is. Mármint az átlagos élettartam növekedésnek. Annak már kevésbé, hogy ilyen kevés ember tart el ilyen sokat. Még ezt is el tudnám viselni, ha mindenkit egyforma mércével mérnének.

De szögezzük le rögtön a legelején: szeretem a nyugdíjasokat. Semmi bajom velük. Nem csak ők tehetnek arról, hogy annyi a rendszer. A rendszer olyan, amilyenné tesszük, tettük. Szerintem nem jó. Vannak olyan szakmák, amelyekben eltöltött nem is hosszú szolgálati idő után korkedvezménnyel lehet nyugdíjba menni. Nem is akármilyennel. Vannak, nem is kevesen, akiknek a bére nem annyi mint egy-két hivatását már a nyugdíjjal felcserélt „öregnek”. És milyen öregnek. Ott vannak pl a rendőrök, a katonák a tűzoltók, és már nem is tudom kik, akik 25 év szolgálati idő után elmehetnek véglegese pihenni. Vagyis 45 évesen már nem kell semmit csinálniuk, csak kipihenni az előző 25 év fáradalmait. Igaz, ehhez 20 évesen el kellett kezdeni dolgozniuk. Ráadásul veszélyes és stresszes munkát végeztek. Az a sok készenlétben töltött idő, ami duplán számít, aszok a stresszes helyzetek. Ilyen másnak nincs. A szakképzett és ugyancsak 20 éves koruktól a multinál gépsoron dolgozó alkalmazottak, bolti eladók, kőművesek stb munkája „sokkal könnyebb”, „stresszmentesebb” mint a többi majd nyugdíjkedvezményt élvező közalkalmazottaké, köztisztviselőké.

Igaz ezeknek az embereknek akik nem a köz érdekeit szolgálják, csak dolgoznak, nekik nem kell akár naponta szembenézniük olyan próbatételekkel mint a rendőröknek, katonáknak, tűzoltóknak és a többieknek. Vannak azonban más, legalább olyan veszélyes helyzetek, amikkel nekik szembe kell nézniük: a multi pillanatok alatt az utcára teszi őket, a boltban/bankban az eladót kirabolják, a tanárt megverik, az orvos fertőzést kap és lehet folytatni a sort tovább. Ráadásul az ő fizetésük sokszor el sem éri a kedvezményezettek fizetését, nyugdíját. Ezek az emberek is bár a szó nem szoros értelmében vett közfeladatokat látnak el, de tanítanak, a boltban kiszolgálnak és akár házakat is építenek.

Ha mindezt végiggondolom, akkor csak azt mondhatom, hogy vagy mindenki megérdemli a korkedvezményes nyugdíjat (csak akkor azt a még több nyugdíjast ki tartja el?), vagy senki nem érdemli meg, és akkor nem kell ekkora mértékben emelni a korhatárt, vagy ha emelünk, akkor hamarabb jön helyre az ország gazdasági helyzete. Feltéve, ha a megtermelt értékek a gazdaságba kerülnek visszaforgatásra, és nem „használódnak el” másra a mindenkori kormány és politikusok által.

Van ez az új emésztés javító termék, amit óriásplakátokon láthatunk. Ez a propelleres. Nem szól másról a termék, csak arról, hogy ha fogyasztjuk, akkor az emésztésünk javulni fog és több kalóriát égetünk el. Meg a bevitt tápanyag is gyorsabban hasznosul.

Én nem vagyok orvos, de ha az is lennék, és a termék is klinikailag tesztelt lenne, akkor is lennének ellen vélemények ezzel kapcsolatban. Biztos lenne valaki, aki azt mondaná – szerintem jogosan -, hogy akkor lehet azt mondani, hogy a termék tesztelt, amikor tényleg elég idő állt rendelkezésre a kedvező és kedvezőtlen hatások vizsgálatára. Ezt nem elég 5 éven keresztül vizsgálni, hanem az új termék használóinak gyerekeire kifejtett hatását is vizsgálni kell, addig, amíg azok legalább huszonévesek lettek, és gyerekeik születtek.

Kicsit elkanyarodtam. Szóval itt ez az emésztést és tápanyag körforgást javító, gyorsító dolog. Miért is kell ez. Túl sokat eszünk, talán azért. Lehet is ebben valami, mert egyre több a túlsúlyos ember. Mitől lesznek túlsúlyosak mostanában? Nem hiszem, hogy attól, mintha kevesebbet mozognának, sportolnának. Szerintem inkább attól, hogy azok az élelmiszerek, amiket velünk megetetnek, nem tartalmaznak annyi vitamint és ásványi anyagot, amennyi a szervezetünknek naponta kell.

Lehet, hogy ezt most sokan nem értik. Az élelmiszerek korábban tényleg abból készültek, ami rájuk volt írva, vagy rájuk sem volt írva. A kifli lisztből és nem adalékból, a kolbász húsból (olyan sertésből, ami nem tápot kapott) és nem egyéb hentesárukból, a gyümölcsöt és a zöldséget nem üvegházakban tápoldatokon termesztették. Szerintem igaziból nem is lehet állattenyésztésről beszélni, mert az állatokat inkább húsgyárakban tartják, a növényeket sem termesztik, hanem lassan gyártják. Ami meg elkészült azt addig kezelik, vizezik, amíg a legtöbb értékes vitamin és ásványi anyag kioldódik belőlük. A napi szükséglet eléréséhez ezért jó sokat meg kell enni ezekből a „mű” termékekből. Ehhez pedig jó sokat kell venni, ami bevételt és profitot eredményez az élelmiszeriparban (figyelünk: élelmiszeripar – IPAR!). Ezért hízunk!

Vagy megvehetjük a mindennapi életünkhöz szükséges vitamin és ásványi anyagok mennyiségét kis tabletták formájában. Persze jó pénzért, amin a gyógyszer gyártók keresnek.

Azonban az emberi szervezet valószínűleg nem képes bizonyos mennyiségű élelmiszernél többet sem feldolgozni, sem elraktározni. Ezért segítsünk neki a felesleges salakanyagot minél hamarabb kijuttatni belőle. Ezt pedig tegyük emésztést gyorsító szerekkel. Ezeket persze pénzért vegyük meg. Ezek az emésztést gyorsító szerek persze a salakanyaggal együtt egy csomó olyan vitamint és ásványi anyagot is ki fognak „mosni” a szervezetünkből, ami az élelmiszerIPAR által előállított termékekben még véletlenül benn maradt.

Végkövetkeztetés: az élelmiszeripar segíti a gyógyszeripart, és viszont. Mindezt a mi zsebünkre. Persze nincs a cégek között kapcsolat hivatalosan, kimutathatóan. Mégis ha elég sokáig nyomoznánk, akkor valószínűleg ki lehetne mutatni a közös érdekeltséget valahol messze fenn a csúcson, mindezt a mi egészségünkre és pénztárcánkra.