Ha minden igaz, akkor ma körülbelül 3,5 millió kereső tartja el a népesség másik részét, vagyis 6,5 millió embert. Köztük a nyugdíjasokat is. Az ő számuk pedig nő, mert az átlagos élettartam is nő, még ha lassan is. Ennek örülök is. Mármint az átlagos élettartam növekedésnek. Annak már kevésbé, hogy ilyen kevés ember tart el ilyen sokat. Még ezt is el tudnám viselni, ha mindenkit egyforma mércével mérnének.
De szögezzük le rögtön a legelején: szeretem a nyugdíjasokat. Semmi bajom velük. Nem csak ők tehetnek arról, hogy annyi a rendszer. A rendszer olyan, amilyenné tesszük, tettük. Szerintem nem jó. Vannak olyan szakmák, amelyekben eltöltött nem is hosszú szolgálati idő után korkedvezménnyel lehet nyugdíjba menni. Nem is akármilyennel. Vannak, nem is kevesen, akiknek a bére nem annyi mint egy-két hivatását már a nyugdíjjal felcserélt „öregnek”. És milyen öregnek. Ott vannak pl a rendőrök, a katonák a tűzoltók, és már nem is tudom kik, akik 25 év szolgálati idő után elmehetnek véglegese pihenni. Vagyis 45 évesen már nem kell semmit csinálniuk, csak kipihenni az előző 25 év fáradalmait. Igaz, ehhez 20 évesen el kellett kezdeni dolgozniuk. Ráadásul veszélyes és stresszes munkát végeztek. Az a sok készenlétben töltött idő, ami duplán számít, aszok a stresszes helyzetek. Ilyen másnak nincs. A szakképzett és ugyancsak 20 éves koruktól a multinál gépsoron dolgozó alkalmazottak, bolti eladók, kőművesek stb munkája „sokkal könnyebb”, „stresszmentesebb” mint a többi majd nyugdíjkedvezményt élvező közalkalmazottaké, köztisztviselőké.
Igaz ezeknek az embereknek akik nem a köz érdekeit szolgálják, csak dolgoznak, nekik nem kell akár naponta szembenézniük olyan próbatételekkel mint a rendőröknek, katonáknak, tűzoltóknak és a többieknek. Vannak azonban más, legalább olyan veszélyes helyzetek, amikkel nekik szembe kell nézniük: a multi pillanatok alatt az utcára teszi őket, a boltban/bankban az eladót kirabolják, a tanárt megverik, az orvos fertőzést kap és lehet folytatni a sort tovább. Ráadásul az ő fizetésük sokszor el sem éri a kedvezményezettek fizetését, nyugdíját. Ezek az emberek is bár a szó nem szoros értelmében vett közfeladatokat látnak el, de tanítanak, a boltban kiszolgálnak és akár házakat is építenek.
Ha mindezt végiggondolom, akkor csak azt mondhatom, hogy vagy mindenki megérdemli a korkedvezményes nyugdíjat (csak akkor azt a még több nyugdíjast ki tartja el?), vagy senki nem érdemli meg, és akkor nem kell ekkora mértékben emelni a korhatárt, vagy ha emelünk, akkor hamarabb jön helyre az ország gazdasági helyzete. Feltéve, ha a megtermelt értékek a gazdaságba kerülnek visszaforgatásra, és nem „használódnak el” másra a mindenkori kormány és politikusok által.
Utolsó kommentek