Nagy Mágus

Még nincs vége a megszorításoknak! Éppen csak lélegzetvételnyi időhöz jutottunk, mielőtt még jobban lenyomják fejünket a víz alá, ha éppen víz amiben vagyunk. Elfogadták a 13. havi nyugdíj és közalkalmazotti bér eltörlését, emeltek az ÁFÁ-n – igaz volt ahol csökkentettek, de ettől nem lesz olcsóbb az a termék, csak a többi drágább. De ez csak a kezdet.

Van még a tarsolyban. Már rebesgetik, hogy jön a szuperbruttósítás. Mit is jelent mindez. Van a bruttó bérünk, ami után adózunk. Van egy – több - olyan munkáltatói kifizetés, amit a mi bruttó bérünk után a munkáltató az államnak befizet. Ennek egy része a munkavállalót illeti bizonyos helyzetekben (munkanélküliség, nyugdíj stb), tehát jogosan kellene utána adózni, hogy amikor kifizetésre kerül (mondjuk évek múlva), akkor már ne kelljen. Most azt szeretnék bevezetni, hogy ez a mindent tartalmazó szám legyen a SZJA számítás alapja. Ezzel még talán egyet is tudnék érteni. Mielőtt az egyetértés teljes lenne vessünk egy pillantást az alábbi diagramokra!

A fenti grafikon esetében a delikvens (munkavállaló) bruttó bérének minden évben 100.000,- forintot vettem alapul. Vagyis a vizsgált időszak elején az átlag feletti bérrel számoltam, most pedig átlag alattival (2008-ban a KSH szerint az átlag cca 130.000,‑ HUF). Az adóterhelés a kezdeti időszakhoz képest csak kismértékben változott, akár a bruttó bért, akár a munkáltató által kifizetett összeget vettem alapul.

Máshogy fest az a grafikon, ahol az idei évet vizsgáltam különböző bruttó bérek szerint.

Ezen a grafikonon az látszik, hogy minél nagyobb a bruttó bér, annál nagyobb az adóterhelés.

Mind a két grafikonban a zöld oszlopokkal ki is lennék békülve, ha az a teljes elvonást mutatná. Sajnos azonban nem azt mutatja. A munkáltató által a dolgozó munkavégzése után kifizetett összegnek 47-52%-át kapja csak meg a dolgozó. A többi megy a „levesve”.

Sajnos engem nem érdekel az, hogy a vállalkozás átlagos adóterhe - ami tartalmazza az utánam a munkáltató által kifizetett, de általam soha nem látott részt is - EU viszonylatban átlagos. Sajnos én a nettóból élek. Amit a munkáltatóm kifizet utánam (bérrel együtt) és amit abból én látok, az viszont EU átlagon aluli. Ebből én csak 47-52%-át látom, míg máshol az EU-ban 55-65%-át látják. Most ezt a ki nem fizetett részt is az adóalapba akarják számíttatni. Így az adóterhelés még nagyobb lesz, és a tényleges lassan eléri a 60%-ot is.

És akkor még nem is beszéltem a jövedelmek összegéről. A mi nettó átlag jövedelmünk körülbelül 470 EUR-nak felel meg. Ez bruttóban 230.000,-, vagyis olyan 830 EUR. Lassan nem lesz olyan EU tagállam, ahol a minimálbér nem haladja meg a magyar átlagbért!

Forrás:

 www.hirtv.hu/gazdasag/allas/

www.nfgm.gov.hu/data/cms752841/versenyk__pess__g_200903_overview.pdf

Már napok, sőt talán hetek óta kering a hírekben, hogy itt az új világjárvány! Mexikóból indult és sertésinfluenzának hívják. Biztos ilyen eddig is volt, de most mutálódott a vírus, és már emberre is veszélyessé vált, sőt már haláleseteket is regisztráltak. És terjed! Nem is akárhogyan! Nagyon megijedtem. Ott, ahol felbukkant – Mexikóban -, mindenki maszkot kezdett el hordani, és senki nem megy most már oda nyaralni. A szomszédos USA is elkezdett rettegni, jobban mint a terroristáktól.

A hírek is ezzel vannak tele. Minden nap minden híradás ezzel kezdődik. Melyik országban éppen hány fertőzött van, és már hányan haltak meg. A repülőtereken milyen ellenintézkedéseket tettek meg, a járvány megfékezésére. Egy harmincperces híradásból legalább 10-15 percet ennek szánnak a szerkesztők. Mi legalább védve vagyunk, mert nekünk olyan fejlett ellenszer előállító technológiánk van, hogy az még máshol sincs. Ezért is akadályozzák a nagyhatalmak az eredeti vírustörzsek Magyarországra szállítását, mert mi olyan csúcsul és olyan sokat tudnánk termelni, hogy levernénk a világ összes nagyhatalmát.

A fertőzés veszély miatt nem is eszünk már majd sertéshúst. Már most érződik a kereslet csökkenése, felértékelődnek más húsféleségek, például a marha, és a szárnyas. A hentesnél a csirkemell drágább majdnem 30%-kal, mint a sertéscomb. Még a marhánál is drágább. Hiába bizonygatják a tartók, hogy zárt a technológia, nem kerülhet be ide Mexikóból vírus, az emberek nem hisznek nekik, és nem eszik a sertést. (A legszebb, hogy a technólógia zártságáról egy sertéstelepen a telep vezetője öltönyben nyilatkozott, miközben a riportert beöltöztették kezes-lábasba, maszkot kapott stb. Megnéztem volna az öltönyös riportalanyt a riport után, amikor leveszi az öltönyt, és az megy a kukába – de az is lehet, hogy Ő a telepen lakik, és így az öltöny e a külvilággal nem érintkezik. Még az is lehet, hogy van neki telepi öltönye. J).

Ezekről szólnak ma a vezető hírek. Miről szóltak pár évvel ezelőtt:

2000-2001: kergemarhakór, ami emberre is veszélyes.

2005: madárinfluenza, ami embert is öl.

2009: sertésinfluenza

Négyévente valami olyan kór, ami emberre is átterjedhet, és pont olyan állattól, amit mindenki eszik, ráadásul nagy mennyiségben. Ezeknek az állatoknak a tartása is nagyüzemi (sokat tartanak kis helyen). Ezt nem is lehet állattartásnak nevezni, hanem húsgyáraknak.

9 évvel ezelőtt a marhásoknak ment rosszul. Mindenki szárnyast és sertést vásárolt. 4 éve a szárnyas tartók voltak legalul és mindenki sertést és marhát vásárolt. Ma a disznósok vannak bajban, és mindenki marhát, és szárnyast eszik. Végére értünk a körnek. Eltelik újabb négy év, amikor majd megint valamelyik – mondjuk a marha, mert az régen volt – újra sorra kerül. Megint lesz aktuális hír (az Olimpia utáni évben), és valamelyik ágazat megint bajban lesz. Egész véletlenül nem a másik kettő csinálja ezt. Mármint, hogy felfújja a problémát és mindenhova jelentéseket küldözget, pénzeli esetleg a sajtót, hogy napokig, hetekig, akár hónapokig rettegésben tartsa az embereket és befolyásolja fogyasztási szokásaikat. Mindenkinek jól jön – kivéve a szenvedő ágazatot – mert olcsóbb, mint a reklám a saját termék fogyasztására, és a média is kap rendesen témát.

Már több helyről is hallottuk, hogy milyen jó dolog az, ha a magyar ember magyar terméket vesz, mert ezzel megőrzi a munkahelyeket. Van is ebben igazság, főként miután beléptünk az EU-ba. Itt az áruk szabad mozgását nem lehet akadályozni a védővámokkal és támogatásokkal. Tiltják ezt a közös rendelkezések. Mégis lehet protekcionista (hazai gyártó, hazai piac védelem) politikát folytatni, ha mindenki hazait vásárol. Ehhez azonban olcsóbban kell gyártani, mint a környéken bárhol. Nem sokkal, csak annyival, hogy már ne érje meg ide szállítani a sok olcsó, de rossz árut. Ja és kell hozzá fizetőképes kereslet is, vagyis elegendő bérrel rendelkező ember, aki hajlandó megvásárolni a hazait, mert neki is ez az érdeke.

Ha valami hiányzik a fentiekből, akkor nem fog működni az alulról jövő protekcionizmus. A kettő nagyon egymásra van utalva.

Szentesen a helyiek kitalálták, hogy magyar árut vesznek, abból is a helyit. Ezzel segítenek megőrizni a munkahelyeket. Nyilatkoztak erről a Tv-ben a helyiek, hogy ez milyen jó ötlet. Aki pedig nyilatkozott a helyi italbolt előtt állt. Neki biztos, hogy mindig meglesz a megfelelő jövedelem. Kérdés, hogy Ő, a többi helyi vállalkozó és alkalmazottai milyen béren vannak bejelentve és mennyi adót fizetnek? Ha keveset, akkor az államnak valahonnan a bevételeket össze kell szednie. Ezt csak a bérből és fizetésből élők rovására kivetett adóterhekkel lehet elérni – ők nem tudnak a költségekkel „sumákolni”. Ha az Ő terheiket növelik, akkor kevesebb szabad pénzük lesz, és nem a drágább hazait veszik meg, hanem az olcsóbb, sokszor rosszabb minőségű külföldit. Ha csökken a hazai termékek iránti kereslet, akkor kevesebbet kell belőle gyártani. A kevesebb terméken ugyanannyi fix költség magasabb árat eredményez, hogy ugyan az maradjon a „nyereség”. Ennek következtében még kevesebb hazai fog fogyni. Kevesebb munkahely kell, még jobban nő a kereslet az olcsó külföldi iránt, és még jobban csökken a drága hazai iránt. Szépen sorban mennek tönkre a kis és közepes vállalkozások. Már rég óta ezt mondják okos emberek, de senki nem hallgatott rájuk. Most, hogy már lassan minden korábban minimálbéren bejelentett vállalkozóra rájár a rúd, hirtelen mindenki protekcionista akar lenni. Csak megint addig, amíg neki nem kell ezért tennie. Mondani könnyű, hogy vegyél hazait…. Én meg majd veszek „occó” külföldit

A protekcionizmusnak része a rendes adófizetés és a terhek közös viselése is. Minden szinten!

Talán mégsem lesz most munkabeszüntetés. Amikor Karácsony előtt nem jártak a vonatok, szívott az egész ország, akinek utaznia kellett, mert jó lett volna, ha szerettei körében tudja tölteni az ünnepeket. Az nem volt tabu. Sőt aki korábban hazament és/vagy nem tudott visszautazni a munkába, az hivatkozhatott a sztrájkra, ami miatt nem megy sehova és pont most kell a szabadságát kivennie. Megállt minden. Bennem pl. az ütő.

A vasutasok is jól jártak, mert utazni nekik sem kellett, és a munkahelyen benntöltött idő után gyorsan hazaértek (mozdonyvezetők, kalauzok). Így persze, hogy megértem mindenkinek jó volt a meghosszabbított szünet. De most?  Meghirdették, a fenét, csak azt mondják, hogy folytatják a gördülő sztrájkot, mert ugye az előzőt sem szüntették be, csak felfüggesztették. Most szándékoztak folytatni, de azt bejelentették. Mi ebben a logika?

Egyáltalán mi miatt is sztrájkolnak? Azért, hogy a MÁV-Start eladása után mindenki kapjon részesedést, stb. Mindenre azt mondta az akkori ormány, hogy nem. Erre tették gördülővé a sztrájkot. Azóta mi változott. Új kormány jött. Persze mondták (olyan mint a pletyka), lesz elvonás, de még nem lépték meg. Egyébként is talán van is miből elvonni. Ha sikerül fölösleges, de nagyon jó kis tanácsadói szerződéseket kötögetni felesleges tanácsokért ki tudja milyen megfontolásból, akkor ott valaki rosszul gazdálkodik. Mondjuk én nem elvonnék, csak egy kicsit átszabnám a céget. Az eddigi kényelmes kéz-kezet mos vezetőket, akár osztályvezető szintig is lecserélném. Ha hibázott legyen következménye. Akkor nem kellene elvonni a cégtől és dolgozóitól, és maradna pénz a fejlesztésre a szolgáltatás színvonalának – most van olyan? – emelésére. Vagy akár el is lehet vonni, de ez a dolgozókat nem fogja érinteni, mert csak a felesleges kiadások csökkentését próbálja a másik fél elérni. Az az érzésem, hogy megint politikai erőfitogtatásra készül egy szakszervezet, vagy azok kis közössége, de főként vezetőik. Céljaikat igazán meg sem tudják határozni, csak demonstráltatnak. Az eredeti cél anulálódott, most kerestek egy újat, egy mondvacsináltat. Van egy olyan érzésem, hogy a saját tagjaik sem értik őket.

Ezt igazolni látszik, hogy a sztrájk folytatásának bejelentés után már egy héttel azon gondolkoznak, hogy mégse kellene ezt csinálni, mert egybe esik a középiskolai ballagásokkal. Nekik erről nem szólt senki. Miért kellett volna. Nagyjából mindenki gyorsan kiszámolhatja, meg talán jogszabály is rendezi – a szakszervezetnek jogászai is vannak, akik értik ezeket a szabálykat -, hogy mikor lesz az érettségi, amit megelőz a ballagás. Ja, hogy az most éppen május 1-ét megelőző napon lesz! A ballagókon és a szüleiken kívül nagyjából senkit. Vagy mégis? A sztrájk miatt a törvényt nem fogják módosítani. Aki ott lesz, ott lesz, aki nem. Aki azonban nem érettségizik most, nos Ők az idén nem fognak felvételizni. Ezen kívül készült egy csomó meghívó, öltönyöket vásároltak, ballagási ebédekhez éttermeket foglaltak le stb, stb. Ezek a legtöbb családnak jelentős kiadásokat okoztak. A távoli rokonságot sem lehet máskorra összehozni. Mindenki ezt az időpontot „lőtte be”, mindenki ekkorra tettet szabaddá magát.

Egy sztrájk kapcsán – persze, ha van miért sztrájkolni – ezek nem lehetnek figyelembe veendő szempontok. Netalántán a vasutasoknak is vannak ballagó gyerekeik, akikhez jó lenne eljutni és ezt pont vonattal? Ráadásul ingyen utazással, mert azt biztosítja a munkaadó, a MÁV. A vasutasnak is felvételizni akar a gyereke, és így Ő is elesik a lehetőségtől, ha nem tud az érettségin pontokat szerezni.

Ha nem akarják az embereket, és köztük a sajátjaikat is maguk ellen fordítani, akkor ezt most kihagyják. Annál is inkább, mert érzik támogatottságuk csökken, ha van még. Ezért most a balalgásra hivatkozva lefújják a megmozdulást, és majd később fogják folytatni. Talán lesz annyi eszük, hogy a követeléseik közé felveszik a vezérkar cseréjét is, akik miatt ott tartanak, ahol.

A nyaralás alatt sokan rejtvényt fejtenek. Érdemes addig is a napi kis rejtvények megfejtésével foglalkozni. A minap azt nyilatkozta valaki a TV-ben, hogy a válság ellenére az utazási kedv csak kismértékben csökken.

Mire is enged ez következetni? Az emberek a megcsappant jövedelmük ellenére próbálnak a víz felett maradni. Akinek van állása, az sem biztos ugyan annyit keres, mint korábban. Megpróbálják, de egyre kevesebbeknek sikerül. Mindenki próbálja a korábban elért életszínvonalat fenntartani, és ezért egyre többet dolgozik. A sok munka után pedig mindenki úgy érzi jár neki egy kis pihenés, évente legalább egy alkalommal egy-két hét kikapcsolódás. Aztán rá jönnek, hogy ez nem fog menni, mert nagyon drága szinte bármilyen nyaralás.

Ezért csak a kedv csökkenése látszik, még. És látszik még, amiről szintén szólt a riport, hogy az érdeklődés eltolódott a két véglet felé. A drága és az olcsó utak kelendőek. A drága utat az tudja megvenni, akit nem érint a válság. Van olyan? Biztos, ha nő a kereslet. Kérdés, hogy ezeket a drága utakat ki tudja megfizetni. A bérből és a fizetésből élők nem. Ők eddig jó esetben a középkategóriás utakat választották, de most már erre nem futja. Valószínűleg ők keresik az olcsó utakat, mert a családjuknak és a maguknak megpróbálják előteremteni, amit eddig tudtak, és próbálnak regenerálódni a következő egy év erőfeszítéseihez.

A többiek nem mennek nyaralni. Nem tudnak regenerálódni, egyre többet próbálnak dolgozni, de a pihenés hiánya kihat az egészségi állapotukra, ami miatt betegek lesznek, a táppénzen kapott kevesebb pénzből nem tudnak meggyógyulni, és így egyre rosszabbul fognak élni. Ma már nagyon sokan vannak ilyenek. Talán ez is az egyik oka, hogy a népesség évente körül belül 30 ezerrel csökken.

A hírből pedig az látszik, hogy a középosztály szép lassan eltűnik. Eddig Ők fizették a legtöbb adót és járulékot és tartották el a többieket. Azokat akik az olcsó vagy a drága nyaralásokra fizettek be.

Ez van a hírekben elrejtve, nem csak rejtvényfejtőknek.